2015. május 26., kedd

Kovács András Ferenc:Csucsai fénykép: Ady-zsoltár


Kovács András Ferenc Kossuth-díjas erdélyi magyar költő.1959. július 17-én született Szatmárnémetiben.1977-ben kezdett el verseket írni, melyekből több nyelvre is készül fordítás (angol, német, francia, olasz stb.).A kilencvenes évek óta az egyik legismertebb és legnagyobb hatású magyar költő.

Mindenség kalapja alatt
Kihalt bolygók, tört terek égnek:
Mért adtál el, Nagy Jó Uram,
Ennek a gyôztes vereségnek,
Vezényelt gyáva szabadságnak?

Megbillent rózsás kalapom
E medvetáncos polka-bálban:
Nevembe ropják hátamon
Háborodottak holtra váltan,
Csúffá tett gyurmaemberek.

Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô,
Tébollyal tékozló koroknak,
Versuzsorás, ribanc reménynek?

Elhervadt rózsás kalapom,
Ki lôn szép nincstelenség dísze,
Elpártolt tôlem az igaz
Szavak teremtô éze-íze,
Tyuhajkodóké lett a nyelvem.

Mindenség kalapja alól
Kisüt két bolygód, iker-árva:
Miért hazudtad, Istenem,
Hogy Holnap tüzes hite zárna,
S nem régmúlt Mában vak gyalázat?

Lecsúszik rózsás kalapom:
Tavasznak vágya és csalása
Szájhôs jövôk felé gurul –
Tiport fajták vad Ésaiása,
Szórhatsz virágos átkokat!

Mindenség kalapja alatt
Két bolygó forrong új s új eszmét:
Két szemem az, Kegyelmes Úr,
Te nézz beléjük, hogyha mersz még –
Kopárok s lakhatatlanok már...

Akár az Ország s a Dicsôség. 

Már az első versszakban is van az Ady költészetére jellemző erős ellentétekből ("győztes vereség", "vezényelt szabadság").A vers kezdetén Istent szólítja meg, sőt, vonja kérdőre saját sorsáért.Hogy a "Kihalt bolygó" mire utal, az a 3. versszakból derül ki.

Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô, 
...

A bolygó a költő lényét jelenti.Istent itt már csak Hitetőnek hívja.A "Mért dobtál oda, Hitetô, /Tébollyal tékozló koroknak' két sorában a lírai én saját sorsa miatt panaszkodik, amiért ilyen bizonytalan világba "dobták oda", ami vagy a jelenlegi világ helyzete miatti elkeseredettséget tükrözi, vagy az Adytól jellemző halál-motívumról szól, és az élet értelmetlenségéről.

A negyedik versszak a jövőről szól."Miért hazudtad, Istenem, /Hogy Holnap tüzes hite zárna"-A Holnap a jövő szimbóluma, a tüzes hit pedig egy szebb jövőt jelent, ami azonban nem valósul meg.A Ma a jelent jelenti, így a régmúlt jelen egy erős ellentét arra, hogy a jelenlegi állapot nagyon sok ideje tart, a vers hangulatából ítélve pedig a régmúlt másik jelentése a vágy arra, hogy a helyzetnek a lehető leghamarabb meg kell változnia.

Az utolsó versszakban a két bolygó jelentése a lírai én két szeme.Az, hogy "Kopárok s lakhatatlanok már...", a feladást jelenti.

A záró sor hatalmas többletjelentést ad az egész versnek, mivel az egész országra is igaznak teszi az eddig leírtakat.Ez is jellemző Adyra is, a hazaszeretet, ugyanakkor a haza kritizálása.



Rengeteg Adyra jellemző motívim található a versben:az erős ellentétek, a halál, rengeteg szimbólum, a költő hazához fűződő kettős viszonya, színes szóhasználat stb.Amit viszont egy Ady versben sem éreztem eddig, az az, hogy a vers első 80%-ában a tartalom 20%-a van-és az utolsó pár sorban érthetem meg, hogy miről is szól a vers.Sőt, az utolsó egy plusz sor egy ember helyett egy egész nemzetre, milliókra teszi igazzá a vers tartalmát.Ezzel szerintem a tanítvány túlnőtt a mesterén.

2015. május 25., hétfő

Emlékezés egy nyár-éjszakára


Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő,
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

 Az Emlékezés egy nyár-éjszakára című vers Ady 1. világháborúról szóló versei közé tartozik.A refrénszerű “Különös, / Különös nyár-éjszaka volt” Ady csodálkozását fejezi ki a háborúval kapcsolatban.Az egész világégést egy különös éjszakaként írja le, ahol minden eltért a normálistól.A vers első 3/4-ed része visszaemlékezés, a vége pedig a jelen, amikor a különös éjszaka által 
"elsüllyesztett" világból tekint vissza.


A Tisza-parton


Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

 A Tisza-parton című vers szintén ellentéteket tartalmaz.A Tisza és a Gangesz Magyarország és egy másik világ szimbólumai.Utóbbi jelenthet egy másik országot is, de ugyanakkor egy mesevilágot is, ebben az esetben ez a vers is Ady halállal kapcsolatos művei közé tartozik.Mindenesetre Magyarországról mindkét esetben negatív véleménnyel van, a gémeskút, "sivatag" stb. ellentétesek a Gangesz álomszerű világával.


Lédával a bálban


Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.



 A címben sugallt és a versben leírt hangulat között van ellentét Ady Lédával a bálban című versében.A költeményben az ifjúság elmúlásával jár a szerelem elmúlása is, tehát a boldogság mulandó.A fekete pár Ady és szerelme, akik kitűnnek a tömegből azzal, hogy nem fiatalok, a bál pedig a boldogságot jelenti, ami az ifjú pároknak jár.Végül a forróságot elűzi a hideg:

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.


Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.


 Adynak sok halálről szóló verse van, ezek közül az egyik legszebb a Párisban járt az Ősz.Már a címből is látni, hogy a nagybetűs Ősz valaminek a szimbóluma lesz.Az első két versszakban az Ősz átkel Párizson a lírai én felé (Szent Mihály útján suhant nesztelen), a harmadikban pedig találkozik vele, és súgott valamit.Ezután visszamegy oda, ahonnan jött (Szent Mihály útja beleremegett), és közben Adyn nevet:
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.


Az utolsó versszakban Ady saját haláltól való félelmeit tükrözi.A vers arról szól, ahogy az egyszerű ember rádöbben a megsemmisülés elkerülhetetlenségére.

A Hortobágy poétája


Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.



 Ahogy sok más Ady-versben, A Hortobágy poétájában is meghatározók az ellentétek a szerkezetben.A versben szereplő hortobágyi paraszt szimbolikus művészi lelke és a durva környezete az ellentét.Az elsőtől az utolsó versszakig fokozatosan egyre jobban érezni azt, hogy ez az ember nem illik oda, ahova született.Az utolsó versszakban teljesedik be a vers lényege:az ember beleolvad a környezetébe és felhagy a saját vágyaival.