Kovács András Ferenc Kossuth-díjas erdélyi magyar költő.1959. július 17-én született Szatmárnémetiben.1977-ben kezdett el verseket írni, melyekből több nyelvre is készül fordítás (angol, német, francia, olasz stb.).A kilencvenes évek óta az egyik legismertebb és legnagyobb hatású magyar költő.
Mindenség kalapja alatt
Kihalt bolygók, tört terek égnek:
Mért adtál el, Nagy Jó Uram,
Ennek a gyôztes vereségnek,
Vezényelt gyáva szabadságnak?
Megbillent rózsás kalapom
E medvetáncos polka-bálban:
Nevembe ropják hátamon
Háborodottak holtra váltan,
Csúffá tett gyurmaemberek.
Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô,
Tébollyal tékozló koroknak,
Versuzsorás, ribanc reménynek?
Elhervadt rózsás kalapom,
Ki lôn szép nincstelenség dísze,
Elpártolt tôlem az igaz
Szavak teremtô éze-íze,
Tyuhajkodóké lett a nyelvem.
Mindenség kalapja alól
Kisüt két bolygód, iker-árva:
Miért hazudtad, Istenem,
Hogy Holnap tüzes hite zárna,
S nem régmúlt Mában vak gyalázat?
Lecsúszik rózsás kalapom:
Tavasznak vágya és csalása
Szájhôs jövôk felé gurul –
Tiport fajták vad Ésaiása,
Szórhatsz virágos átkokat!
Mindenség kalapja alatt
Két bolygó forrong új s új eszmét:
Két szemem az, Kegyelmes Úr,
Te nézz beléjük, hogyha mersz még –
Kopárok s lakhatatlanok már...
Akár az Ország s a Dicsôség.
Kihalt bolygók, tört terek égnek:
Mért adtál el, Nagy Jó Uram,
Ennek a gyôztes vereségnek,
Vezényelt gyáva szabadságnak?
Megbillent rózsás kalapom
E medvetáncos polka-bálban:
Nevembe ropják hátamon
Háborodottak holtra váltan,
Csúffá tett gyurmaemberek.
Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô,
Tébollyal tékozló koroknak,
Versuzsorás, ribanc reménynek?
Elhervadt rózsás kalapom,
Ki lôn szép nincstelenség dísze,
Elpártolt tôlem az igaz
Szavak teremtô éze-íze,
Tyuhajkodóké lett a nyelvem.
Mindenség kalapja alól
Kisüt két bolygód, iker-árva:
Miért hazudtad, Istenem,
Hogy Holnap tüzes hite zárna,
S nem régmúlt Mában vak gyalázat?
Lecsúszik rózsás kalapom:
Tavasznak vágya és csalása
Szájhôs jövôk felé gurul –
Tiport fajták vad Ésaiása,
Szórhatsz virágos átkokat!
Mindenség kalapja alatt
Két bolygó forrong új s új eszmét:
Két szemem az, Kegyelmes Úr,
Te nézz beléjük, hogyha mersz még –
Kopárok s lakhatatlanok már...
Akár az Ország s a Dicsôség.
Már az első versszakban is van az Ady költészetére jellemző erős ellentétekből ("győztes vereség", "vezényelt szabadság").A vers kezdetén Istent szólítja meg, sőt, vonja kérdőre saját sorsáért.Hogy a "Kihalt bolygó" mire utal, az a 3. versszakból derül ki.
Mindenség kalapja alatt
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô,
Sötét bolygóid elforognak:
Mért dobtál oda, Hitetô,
...
A bolygó a költő lényét jelenti.Istent itt már csak Hitetőnek hívja.A "Mért dobtál oda, Hitetô,
/Tébollyal tékozló koroknak' két sorában a lírai én saját sorsa miatt panaszkodik, amiért ilyen bizonytalan világba "dobták oda", ami vagy a jelenlegi világ helyzete miatti elkeseredettséget tükrözi, vagy az Adytól jellemző halál-motívumról szól, és az élet értelmetlenségéről.
A negyedik versszak a jövőről szól."Miért hazudtad, Istenem,
/Hogy Holnap tüzes hite zárna"-A Holnap a jövő szimbóluma, a tüzes hit pedig egy szebb jövőt jelent, ami azonban nem valósul meg.A Ma a jelent jelenti, így a régmúlt jelen egy erős ellentét arra, hogy a jelenlegi állapot nagyon sok ideje tart, a vers hangulatából ítélve pedig a régmúlt másik jelentése a vágy arra, hogy a helyzetnek a lehető leghamarabb meg kell változnia.
Az utolsó versszakban a két bolygó jelentése a lírai én két szeme.Az, hogy "Kopárok s lakhatatlanok már...", a feladást jelenti.
A záró sor hatalmas többletjelentést ad az egész versnek, mivel az egész országra is igaznak teszi az eddig leírtakat.Ez is jellemző Adyra is, a hazaszeretet, ugyanakkor a haza kritizálása.
Rengeteg Adyra jellemző motívim található a versben:az erős ellentétek, a halál, rengeteg szimbólum, a költő hazához fűződő kettős viszonya, színes szóhasználat stb.Amit viszont egy Ady versben sem éreztem eddig, az az, hogy a vers első 80%-ában a tartalom 20%-a van-és az utolsó pár sorban érthetem meg, hogy miről is szól a vers.Sőt, az utolsó egy plusz sor egy ember helyett egy egész nemzetre, milliókra teszi igazzá a vers tartalmát.Ezzel szerintem a tanítvány túlnőtt a mesterén.
